Temetőkkel és temetésekkel kapcsolatban

2000-92/2000. sz.
 
KEDVES HÍVEK!
 
A temetésekkel és a temetőkkel kapcsolatban fordulok Hozzátok.
 
Egyházunk szeretettel együtt érez a gyászoló hívekkel: tudva, hogy a családnak szeretett tagját, szülőt, testvért, házastársat, gyermeket, rokont kell koporsóba helyezniük és elkísérniük az utolsó útra. Az Egyház Krisztust idézve vigasztal: "Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még, ha meghal is, élni fog" (Jn 11, 25). Egy másik helyen pedig azt mondja az Üdvözítő: "Atyámnak az az akarata, hogy mindenki, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, s én feltámasztom őt az utolsó napon" (Jn 6, 40).
 
Elég gyakran hallani a halál és temetés alkalmával azt a földi vigasztalást, hogy majd az idő mindent elfeledtet, s egyszer minden fájó seb begyógyul. Egyházunk Szent Pállal azt mondja: " Testvérek, nem akarunk titeket tudatlanságban hagyni azokról, akik elhunytak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reménységük. Ha ugyanis hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, akkor Isten ugyanígy elő fogja vezetni vele együtt azokat is, akik Jézusban hunytak el. Isten arra rendelt minket, hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, Ővele éljünk.
Vigasztaljátok tehát egymást, és legyetek egymás épülésére (1 Tessz 4, 13-14, 5, 9-11).
 
1./ A temetés legfontosabb része az engesztelő szentmise. Az volna a jó, ha a temetés szentmisével egybekötve történnék, azonban a lelkipásztorok elfoglaltsága, más munkája miatt ez nem mindig lehetséges. A szentmise időpontját a gyászolók közöljék a rokonokkal és ismerősökkel. "Szent és üdvös dolog imádkozni a halottakért, hogy feloldozást nyerjenek bűneiktől (2 Mak 12, 46).
Illő volna, hogy a családtagok végezzenek szentgyónást és áldozzanak a temetési szentmisén és kapcsolódjanak bele a szentmise imáiba, énekeibe. Viszont meg kell említenünk, hogy csak azok járuljanak szentáldozáshoz, akiknek lelkét nem terheli súlyos bűn, amelyet még nem bántak és nem gyóntak meg.
Mindenszentek, ill. Halottak napja körül már szólt egy körlevél arról, hogy szeretteinkért máskor is mondassunk szentmisét, pl. haláluk évfordulóján, névnap, születésnap alkalmával.
 
2./ A temetőkről és temetésekről szóló rendelet 25. §-a szerint:
"Az egyházi szertartás szerinti búcsúztatás a világi jog értelmében nem minősül temetkezési szolgáltatásnak". Az egyházi temetés nem "kegyeleti szolgáltatás", amelyet meg lehet rendelni! Egyházunk imáival kíséri az elhunytat utolsó földi útjára, s imájával ajánlja őt az irgalmas Isten szeretetébe. A gyászolókat pedig a feltámadott Krisztus fényességével vigasztalja: " Várom a holtak feltámadását és az eljövendő örök életet!"
 
Kérjük kedves híveinket, hogy a temetések időpontját ne határozzák meg addig, amíg az illetékes lelkipásztorukkal, plébánosukkal nem egyeztették az időpontot. Hiszen a több falut ellátó plébánosnak másutt is lehet elfoglaltsága. - Az Egyházunk nem tud és nem is akar a rivalizáló temetkezési vállalkozók kiszolgálója lenni!
 
A temetés a plébános joga és szent kötelessége, tehát nem a hívek fogadnak maguknak szertartást végző lelkipásztort, hanem elfoglaltsága esetén a plébános kérhet fel más atyát a temetés végzésére. Az Egyház törvénykönyve rendelkezik így (L. 1177 és köv. kánonokban).
Az Egyház szolgál, de nem "kiszolgál". Ezért nem fogad el, rossz kifejezést használva, olyan "megrendelést", amikor a vigasztaló szentbeszéd helyett életművet méltató, vagy akár dicsőítő beszédet óhajtanak.
Igaz, nagy a gyászolók fájdalma, de ne legyenek néma szemlélői a szent szertartásnak, a temetésen is imádkozzanak.
 
3./ Az egyházi szertartáshoz hozzátartozik az ún. "kiharangozás", viszont - ha nincs egyházi szertartás, tilos a harangozás is.
 
4./ A temető szent hely. Gondozzuk szeretteink sírját, és vigyázzunk a temető szépségére is, ne szórjuk el a szemetet, azt vigyük a kijelölt helyre. Ugyanakkor gyászunkat ne hivalkodó síremlékek mértékével és értékével bizonyítsuk, hanem imádságunkkal és szentmisével.
Az esti Úrangyalára szóló harang után megszólal az ún. "lélekharang" is, és imádságra figyelmeztet: "Adj, Uram, örök nyugalmat a meghalt híveknek és az örök világosság fényeskedjék nekik! Nyugodjanak békében!"
 
5./ Csak dicsérni lehet azt a lassan terjedő szokást, a "koszorúmegváltást", amikor a gyorsan hervadó virágok és koszorúk helyett egy nemes célra (karitatív tevékenység, szociális otthonok, templomok fenntartása, tatarozása) ajánlják fel a virágok árát.
 
S végül emlékeztetünk mindenkit arra a szent kötelességre, hogy betegjeinkhez hívjunk papot, hogy betegjeink szentségekkel felkészülve távozzanak e világból.
 
A kegyelet és a hála kulcsolja imára kezünket: Urunk, "adj irgalmat, adj nyugalmat minden megholt híveknek".
 
Veszprém, 2000. november 30.
 
                                                                                                                + Gyula érsek