A Katolikus Egyház Katekizmusa a hitvallásról


Szent Péter185. cikkely: Aki azt mondja: „Én hiszek”, vele azt állítja: „Én ahhoz ragaszkodom, amit mi hiszünk”. A közösség a hitben szükségessé teszi a hit közös nyelvét, amely mindenki számára mértékül szolgál, és egyesít a hit ugyanazon megvallásában.
 

186. cikkely: Az apostoli Egyház kezdettől fogva kifejezésre juttatta és áthagyományozta a maga hitét rövid megfogalmazásokban, amelyek mértékül szolgáltak mindenki számára. Nagyon hamar bekövetkezett az is, hogy az Egyház hitének lényeges kijelentéseit szerves és tagolt összefoglalásban akarta egybegyűjteni. Ezt elsősorban a keresztségre jelöltek érdekében tette.
 
A hitnek ez az összefoglalása nem az emberi vélekedéseket követte, hanem a teljes Szentírásból gyűjtötték össze azokat a kijelentéseket, amelyek a legfontosabbak ahhoz, hogy a hitről szóló egyetlen tanítás egészét adják. Ahogy a mustármag is a maga kicsinységében benne rejti ágainak sokaságát, ugyanúgy a hitnek e rövid foglalata is kevés szavában magába zárja a helyes vallásosság teljes ismeertét, amelyet az Ó- és Újszövetségi Szentírás tartalmaz. (Jeruzsálemi Szent Cirill: Catech. ill. 5, 12.)
 
187. cikkely: Ezeket a hitről szóló összefoglalásokat „hitvallásoknak” nevezzük, mivel összegzik a keresztények által megvallott hitet. Mondjuk még „Credo”-nak (Hiszekegy), azért, mert rendszerint az első szavai ezek: „Hiszek”, de éppúgy a „hit szimbólumai” nevet is viselhetik.
 
A görög szümbolon egy kettétört tárgy (pl. pecsét) felét jelenti, amelyet ismertetőjelként szoktak volt adni. A két töredéket összeillesztették, és ezzel igazolták annak hitelességét, aki az egyik fél darabot magával hozta. Így a hitvallás maga ismertetőjel, és jele a hívek közötti közösségnek. A szümbolon gyűjteményt is jelent. A hitvallás a hit főigazságainak összefoglalása. Ebből következik, hogy a katekézis számára első és alapvető hivatkozási pontként szolgál.
 
189. cikkely: Az első hitvallást a keresztség szertartásában tesszük. A hitvalláson mindenek+előtt a keresztségi hitvallást értjük. Mivelhogy a keresztség az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében (Mt 28,19) kerül kiszolgáltatásra, a keresztségben megvallott hit igazságai a Szentháromság három személyével kapcsolatban illeszkednek egybe.
 
194. cikkely: Az Apostoli hitvallást azért nevezzük így, mert joggal tekinthetünk rá, mint az apostolok hitének hű foglalatára. A római Egyház ősi keresztségi hitvallása. Nagy tekintélye ebből a tényből forrásozik: „Ez az a hitvallás, amelyet a római Egyházban tartottak, ott, ahol Péternek – az apostolok között a legelsőnek – a széke volt, ahova ő hozta el a közös hit jelentéseit.” (Szent Ambrus: Symb. 7.)
 
197. cikkely: Mint egykor keresztségünk napján, amikor egész életünket a tanítás szabályára (Róm 6,17) bíztuk, fogadjuk el a hitünk megvallását, amely életet ad. Hittel mondani el a hitvallást annyi, mint közösségre lépni az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel, ugyanakkor közösségre lépni az egész Egyházzal is, aki átadja nekünk a hitet, és akinek keblén mi hisszük, hogy:
 
Ez a hitvallás lelki pecsét, szívünk elmélkedése, és mindenkor jelenlévő őrzője, és – amiben nem kételkedünk – lelkünk kincstára. (Szent Ambrus: Symb. 1.)